Tegnap vege lett a vizsgainknak. En furamod nem akartam, hogy vege legyen, mivel ez azt jelentette, hogy a 2008/2009-es tanevnek hivatalosan is vege van. Nem tudom el hinni, hogy ennyi lett volna. Ha most visszaporgethetnem az idot 2008 augusztus 15-re, bizony megtennem. Most kezdek rajonni, hogy mennyi mindent adott nekem ez az ev, az uj iskola, uj baratok. Ma jateknapunk volt, az egesz iskola kinnt volt a suli focipalyaja mellett, s tye-dye-oztunk, karkotot csinaltunk, baratsag-polokat keszitettunk, s alairattuk egymassal az evkonyveket. Ma este a barataim meghivtak egy utolso kozos vacsira, hogy elbucsuztassanak engem es Basmat, aki vegzos es ezert nem jon vissza. Keseredesek ezek az utolso napok. Annyi szeretetet kapok, hogy lassan belefulladok. A naptaromon fogynak a napok, s en nagyon felek. Felek, hogy soha nem fogok ilyen baratokat talalni, s felek hogy soha tobbe nem fogom latni Winnie-t, Amy-t, Vika-t. Ok azok akik a legtobbet jelentik nekem. Meg mindig nem tudom feldolgozni, hogy mar csak 2 napot tudok veluk tolteni, s 5 nap mulva mar a repulon ulok hazafele. Es ugyanakkor boldog vagyok, hogy megadatott a lehetoseg, hogy kijohettem Amerikaba, itt tanulhattam, bizonyithattam. Buszke vagyok az eredmenyeimre, bar ha ujraelhetnem ezt az evet legalabb 100 dolgot csinalnek maskepp. Most dobbenek csak ra, hogy mennyire atformalta a gondolkodasomat ez az ev. Bizom benne, hogy ha hazamegyek, kepes leszek ra, hogy en is atadjak valamit abbol a tapasztalataimbol, es valtoztassak azokon a dolgokon, amiket itt jobbnak talaltam. Tele vagyok uj otletekkel, foleg a sulival kapcsolatban, s minden erommel azon leszek, hogy sikeruljenek az almaim.
Most mennem kell, de hamarosan kaptok tolem egy jobban osszeszedett bejegyzest!
See you soon!
