Huha, nagyon almost vagyok, de muszaj meselnem a mai naprol, mert elkepeszto elmenyekben volt reszem!
Szamomra a Karacsony eleg rosszul indult, mivel nem aludtam jol az ejjel, reggel meg a csalad mar hajnalok hajnalan fennt volt, hogy minel hamarabb kinyithassak az ajandekokat:P Eleg megdobbento volt szamomra, hogy a szulok is ugy lelkesedtek az ajandekok miatt, mint a gyerekek. Sajnos minden ismerosom ugy gondolja, hogy a karacsony nem errol kene hogy szoljon, meg hogy az egesz elreklamosodott, satobbi, satobbi. Barki barmit mond, akar meg is kovezhettek, en megis szeretek karacsony tajekan a varosban lenni, vasarolgatni. Ahogy sokakat visszataszit a piros-zold karacsonyi dekoracio es a nyilvanvaloan tuljatszott Rudolph the Red Nose Reindeer meg a Jingle Bells, en legalabb annyira imadom oket es mindig jo kedvre deritenek. A masik oldala a dolognak, hogy ajandekot adni legalabb olyan izgalmas, ha nem erdekesebb, mint ajandekot kapni. En peldaul imadom kitalalni, hogy mit adok majd a szeretteimnek Karacsonyra. Lehet, hogy sokszor tobb idot es energiat fektetek a karacsonyi vasarlasba, mint a tobbiek, akik csak levesznek az aruhaz polcarol egy teljesen random valamit, szepen becsomagoljak, masnit kotnek ra, aztan a fa ala dobjak. Lehet, hogy halatlannak hangzik, de egy szemelytelen ajandek engem speciel sokkal jobban elszomorit, mintha semmit sem kapnek. Tobbek kozott ez tortent iden is. Persze, orultem, hogy gondoltak ram, es vegulis aranyos ajandekokat kaptam, de annyira ereztem, hogy nem NEKEM vettek oket...Ezzel szemben az en ajandekjaim...Ohho...Mindegy, nem akartam okostojasnak hangzani, mert ez a blog nem errol szol, de elegge elszomorit, hogy egyre tobben ereznek ugy a Karacsony irant, mint a Grincs:(
Visszaterve a reggelemre, meg az ajandekbontogatra, legeloszor is, csaladi tradicio szerint megneztuk a karacsonyi zoknijainkat (en is kaptam egyet:), amiben inkabb aprosagok voltak, mint dio, mogyoro, csoki, fulbevalo, smink, pluss. Utana reggeliztunk, majd nekiestunk a karacsonyfa alatti ajandekhalomnak. A kupac egy harmadaval sem vegeztunk 9-ig, amikor is ideje volt, hogy keszulodjunk a misere. Mivel tegnap mindenki tul faradt volt az ejfeli misehez, ugy dontottunk, hogy ma reggel megyunk. Azt hiszem ez volt eletem legfurabb es legbizarrabb templomos elmenye. Ugye azt tudni kell, hogy en evekig heti rendszeresseggel jartam misere, de ugy ket eve a dolog abbamaradt, s ma reggel ugy alltam a dologhoz, hogy jo masfel eve nem leptem at nemhogy amerikai, de meg magyar templon kuszobet se. Elhihetitek, be voltam...ijedve rendesen. A halalfelelmem megkettozodott, mikor rajottem, hogy a templom inkabb elmenne kapolnanak a merete szerint, a hitkozseg meg nagyjabol 20 fobol allt, szoval meg veletelnul sem marad eszrevetlen a bakizas.( Ne kerdezzetek, hogy lehet egy olyan egyszeru dolgot, mint az istentisztelet elrontani, de nekem mar szamos alkalommal sikerult: terdeles helyett felpattantam a szekrol, satobbi...) Mindezek ellenere fel oraig egesz jol birtam a dolgot, de aztan jott a tomjen fustos resz, amitol egeszen kiskorom ota felall a szor a hatamon. Valami van abban az illatban, amitol csip a szemem, kapar a torkom, nem tudom rendesen lelegezni. Hahha, kezdem azt hinni, hogy valami vampirleny vagyok(hahha, tul sokszor neztem meg a Twilight-ot!:D) Viccet felreteve, ez alkalommal olyan rosszul lettem, hogy felo volt, hogy elvesztem az eszmeletem egy par percre. Meg tisztan el bennem az erzes, mikor a latasom teljes mertekben elment, csak homalyos foltokat lattam, valamint hirtelen olyan melegem lett, hogy szo szerint izzadni kezdtem, ami a kinti minusz 15 fokot elnezve eleg erdekes volt. Az elso gondolatom az volt persze, hogy ez itt a veg, meghalok es mar a pokol tuzet erzem, de aztan jott az a resz, amikor mindenki megoleli egymast, meg orul, s mintha nem is "haldokoltam" voltna az elozo 10 percben egyik percrol a pasikra jobban lettem. Ehhez mondjuk az is hozzajarult, hogy leteptem magamrol a kalyha forro kabatomat. Mindenesetre egesz mise vegeig razott a hideg.
Mikor hazaertunk megint nekiestunk az ajandekbontogatasnak, s egy orara vegeztunk is. Akkor osszeutottunk egy kis ebedet, majd Kerry es Megan nekiallt beuzemelni az ujonnan kapott Wii Rendszert, ami egy uj videojatek, azzal a kulonbseggel, hogy leginkabb a sport jatekokra van kielezve, szoval egy fonyeremeny az olyan couch potatoknak, mint en, akik nem szeretnek IGAZABOL sportolni. A kulonlegessege a dolognak az, hogy amikor teniszezel vagy baseball-ozol tenyleg meg kell lengetned a kepzeletbeli utodet, hogy eltalald a labdat. (A kezedben levo taviranyitot, hogy pontositsak) Valojaban a dolog nehezebb, mint ahogy elso hallasra megiteltem. Es sokkal szorakoztatobb, mint gondoltam. Aki ismer, az tudja, hogy egyaltalan nem vagyok a videojatekok hive, mert felesleges idopocsokelasnak tartom, na meg rendkivul unalmasnak es idegesitonek, de ez a sportos dolog LE TUDOTT KOTNI. Korulbelul egesz estig azzal szorakoztunk es annyit nevettunk, hogy a vegere szo szerint zokogtunk!
Mindent osszevetve kellemes Karacsonyom volt, habar...Es mindig ott van az a habar. Mert akarmilyen jol szorakoztam is ma, a vilagert nem cserelnem be a regi, jol megszokott Szemes-fele csaladi karacsonyt erre az ujra, hiszen megiscsak az az igazi, mikor Szenteste osszejon a csalad, valahogy mindenki elfelejti a szemelyes serelmeit es eroltetes nelkul jol erezzuk magunkat. Ma azert voltak olyan pillanataim amikor sirni volt kedvem es olyan honvagyam volt, mint meg soha. Neha azert eszembe jut, hogy milyen messze is vagyok otthontol es hogy milyen hatalmas tamaszt nyujt a csalad mindenben. Najo, jobb lesz ha abbahagyom, mielott elkezdek szipogni. Ezt az utolso bekezdest egyebkent Balazsnak ajanlom, mert olvastam a blogodon, hogy te is elegge el voltal kampicsorodva, de ne aggodj, szerintem mindenki igy van ezzel!
Tovabbi Kellemes Unnepeket es Jo Pihenest!
