Eppen most ertunk haza a lanyokkal egy igazi csajos bevasarlasbol. A Berkshire Mallban voltunk, ami egy Europark stilusu es meretu aruhaz korulbelul fel oranyira Stockbridge-tol. Igen, ez az egyik hatranya, ha az ember egy Stockbridge nevu helyen el, kozel s tavol nem talal egy normalis bevasarlokozpontot. Ennek ellenre sikerult egy ket fontos holmit beszereznem es kellokepp elegedettnek erzem magam. A kimerito vasarlas utan jol megerdemeltnek ereztuk a vacsit. A Cezar sali jo valasztasnak tunt, hiszen az elmult heten csakis magas energiatartalmu etelekkel tomtem magam, amitol aztan csak ugy ugranak az emberre a kilok, s kellemes erzessel toltott el, hogy vegre valami egeszsegeset eszem. A baj ott kezdodott, hogy vacsi utan beultunk a moziba, s a film alatt egyedul tuntettem el egy egesz zacsko M&M-t. Hajjaj, holnaptol eskuszom visszafogom magam...A film egyebkent nem volt rossz, a Sisterhood of the traveling pants-et neztuk meg, a Gilmore girls Rory-javal a foszerepben. Erdekes, itt minden egyes szot ertettem, holott tegnap a Shakespeare darabbol csak foszlanyokat fogtam fel.
Egy szo mint szaz, kellemes napom volt, de most vissza kell mennem a kotelezo olvasmanyomhoz, ami a Joy Luck Club cimu regeny, Amy Tantol. Negy kinai norol szol, akik egy veletlen soran mind San Fransiscoba koltoznek, s ott egy klubot alapitanak. Az o es lanyaik tortenetet meseli el a konyv. Eleg konnyu olvasmany, bar neha kicsit szomoru es szaraz. De mar csak 30 oldal van hatra:)
